"Az emberek nem mindig azért sírnak mert gyengék, hanem azért, mert túl sokáig maradtak erősek.."

Újra akarom kezdeni az egészet. Csak még egyszer, utoljára, át akarom élni, hogy milyen veled lenni. Akarom az első félős pillantást, az első mosolyodat, az első szavaidat, az első bugyuta randinkat, az első bátortalan kézfogást, az első esetlen csókunkat, a számtalant, ami azt követte... Csak még egyszer, utoljára, érezni akarlak, mielőtt végleg hagylak elmenni és megpróbállak feledni. Újra akarom játszani a beszélgetéseinket, nevetni akarok a közös vicceinken, forogni akarok veled körbe-körbe, amíg el nem szédülünk, hogy aztán egymás karjaiba omolhassunk. Táncolni akarok, viccelődni, kacagni, bolondosat játszani, elképzelni, hogy gondtalanak vagyunk, hogy nincs tovább, csak a ma létezik, a pillanat. El akarom hitetni magammal - és talán veled is -, hogy az egész megérte, egymásért megérte. Van jövőnk, amit megálmodtunk, vannak terveink, amiket még nem váltottunk valóra! Meg akarlak győzni, hogy minden vita hülyeség volt, minden szakítás felesleges, minden egymáshoz vágott szó csak indulatból jött. Azt akarom, hogy érezd, amit én érzek. Azt akarom, hogy csak még egy percig ugyanúgy szeress, mint a kezdetek kezdetén. Csak még egyszer legyen olyan, hogy Te és én...!

~ saját.

"Még mindig hiszek benne, hogy egyszer csak hirtelen írsz nekem és bevallod az érzéseidet, amiket eddig elrejtettél. Ugyanazokat, amiket én is érzek. Hogy emlékszel minden kis aranyos dologra, amit érted tettem, és minden butaságra, amit mondtam. Hogy csak úgy írsz és azt mondod, én vagyok az egyetlen, akit akarsz. Az egyetlen, akire gondolsz. Szeretném ha azt mondanád, hogy az egyetlen ok, amiért elmentél, hogy féltél az érzéseidtől, vagy túlságosan is akartál engem. Csak valamit, ami még mindig odaadná a legcsekélyebb darabka reményt."

"Lehet hogy többet már nem látom viszont, de a hangját a tekintetét a csókját az összes érintését soha nem felejtem el... az emlékeimben és a szívemben mindig élni fog."

"Várunk a szerelemre. Elképzeljük az első csókunkat, az első szexet, az első "szeretlek"-et, de sosem képzeljük el az első csalódást. Talán azért, mert még elképzelni is túl fájdalmas. De ha úgy vesszük, igazán a szerelem fájdalma változtat meg minket."

"Mikor sikerült kimondanod, ami fájt? Mikor hallgatott meg valaki? Mikor tudtál úgy beszélni, hogy nem panaszkodtál, csak megosztottad a környezeteddel azt, ami igazán bántott? Mikor figyelt rád valaki úgy, hogy közben nem magára gondolt, hanem minden szeretetével, segítő szándékával feléd fordult, és tudta, hogy segít neked már azzal is, hogy meghallgat? Ha az ember valakit meghallgat: könnyít rajta. Volt már, hogy valaki meghallgatott? Ugye, milyen csodálatos? Nem ő szónokolt - hanem téged hallgatott. És jobb volt utána. Megkönnyebbültél. Felemelte a lelkedet."

"Jól titkolod - mondta lassan. - De azért le merném fogadni, hogy sokat szenvedsz. Csak nem engeded, hogy meglássák rajtad."

"Szórakozz, amikor szórakozni akarsz, légy dühös, amikor dühös vagy, és sírj, amikor sírni akarsz. ...mert ha magadban tartod a fájdalmat és nevetésre kényszeríted magad, az árt meg a legjobban."

"Az életben az egyik legnehezebb dolog kényszeríteni magadat annak a dolognak az elfelejtésére, ami a legtöbb boldogságot okozta. Mindezt csak azért, mert annak már vége."

"Annyira félek, hogy elveszítek valamit, amit szeretek, hogy ezért semmit se vagyok hajlandó szeretni."

"Ha mégis véget ér, mit mind öröknek hittél, és bánat ül szíveden, néha fáj majd, hogy visszanézz, és lesz olyan, hogy reggel attól félsz, ki néz majd vissza rád a tükör másik oldalán..."

"Sajnos néha muszáj hazudni. Azért hazudunk magunknak, mert az igazság nagyon fáj. Mindegy, mennyire próbáljuk tagadni, nem észrevenni, a hazugságok végül szertefoszlanak, akár tetszik, akár nem. De tudják, mitől igaz az igazság? Hogy fáj. Ezért hazudunk."

"A fájdalmat el kell használni. Ha magunkba zárjuk, soha nem fog enyhülni."